Móricz Zsigmond gyermekkoromtól egyik kedvenc magyar írómhoz tartozik. Fantasztikusan mutatja be a társadalom különböző rétegeit. Szerencsére termékeny író volt, így van miből válogatni.
1929-ben romboló gazdasági válság rázta meg az egész kapitalista világot. Az akkori Magyarország a hárommillió koldus és az úri panamák országa lett. Ezek a tapasztalatok érlelték meg Móriczban a
Rokonok című regényt. A főhős, Koppjáss István származásánál fogva az úri osztályhoz tartozik, de életkörülményei folytán az úri társadalom legszélén helyezkedik el. Kopjáss rokonai, a regény mellékszereplői, szervesen hozzátartoznak a mű egészéhez és fontos szerepük van a regény társadalomábrázolásában. A rokonok is a hatalmon lévőkhöz, az urak kasztjához tartoztak valamikor, de különféle körülmények folytán lecsúsztak. Sorsuk törvényszerű egy olyan társadalomban, amelynek mozgató ereje a pénz, az anyagi jólétet biztosítóhajsza és a marakodás a hatalomért. Az úri jellemvonásaikat azonban még ekkor is megőrizték. Egyiknek sem jut eszébe, hogy becsületes munkával biztosítsa megélhetését. Amikor a regény végén Kopjáss István revolvere eldördül, ez a hang az úri Magyarország halálos ítélete. Nem tudjuk meg, hogy Kopjáss meghal-e vagy felgyógyul, és beáll-e harmadiknak a polgármester bűnszövetkezetébe.
Kopjáss mindenképpen halott ember Móricz szemében és a mi szemünkben is. Vagy valóban meghalt, vagy "erkölcsi" halottként folytatja panamázó életét. Bűnét súlyosbítja, hogy ifjú éveiben tele volt szép elképzelésekkel, felfelé ívelő pályája elején is felháborodott a panamákon, de amikor a hatalom haszonélvezői közé kerül, nemes szándékai is összeomlanak.
A műből film is készült 2006-ban, de az első pár perc után nem tudtam tovább nézni. A könyv sokkal jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése