Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Ez a könyv remélem, mindenkinek ismerős még a diák korszakból.

A regény cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban Dél-Bakonyból indul, s az 1552-es hatalmas túlerővel szemben aratott egri végvári győzelemmel zárul. Bontott, sokszor párhuzamos vezetésű az első három rész cselekményszála, melynek során a jobbágyfi Bornemissza Gergely felcseperedik, Cecey Évában párra talál, királyi hadnaggyá emelkedik. Kalandregény, hősi és szerelmi történet, színes és széles tablókban kibomló histórikus korrajz keveredik a bevezető részekben. A két fő részben előadott, tömbszerűen megformált egri események viszont prózai hőskölteményekre emlékeztetnek. A fiatal olvasót a hadi események tárgyszerűsége, s főként Tinóditól merített dokumentumok, a hősiesség, árulás, titok, csataleírások és hősök monumentalitása egyaránt megragadja.

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

A mű Attila korában játszódik az ősi Hunniában. Zéta, a görög rabszolga, akit hazájában már felszabadítottak, önként vállalja ismét a szolgasorsot Csáth udvarában a gyönyörű hun leány, Emőke miatt. Bár Zéta tudja, hogy a lány sosem lehet az övé, mégis szeretne a közelében lenni.

Zéta Csáth oldalán harcol, majd idegen földre kerül, ahol magas teológiai rangot kap - ám ő ismét visszamegy  rabszolgának,  hogy Emőke közelében lehessen.

Attila meghal, temetésekor lenyilazzák hű szolgáit. Emőke ruhát cserél Zétával, aki mit sem tud erről a szokásról. Így a szeretett lány kerül a Tisza által elárasztott sírba.

Tetszett a mű, nagyon jól bemutatja a hun (barbár) szokásokat, népviseletet, férfi-női szerepeket, csatákat (ami szerencsére nem túl sok, de az is izgalmas).