Keresés ebben a blogban

2013. február 27., szerda

Rosner Ármin: Nevető fejfák

Rosner Ármin összegyűjtötte Magyarország valamennyi területéről a legviccesebb, legérdekesebb 19-20. századi sírfeliratokat.
A szövegek utalnak az elhunyt foglalkozására, halálának körülményeire - mindez humoros megfogalmazásban.
Mindig is csodáltam elődeinket, hogy így képesek felfogni a halált, mint az élet természetes velejáróját. Nem sírnak, sajnáltatják magukat, mint a ma emberei.
Bár nehezebb életük volt, mint nekünk, de mégis mindennek a jó oldalát keresték, mindenből igyekeztek tréfát űzni. Jó lenne, ha mindenki így gondolkodna!

2013. február 14., csütörtök

Vass Virág: Sokszor csókol, India!

Már vagy két hete kiolvastam, csak nehezen született meg ez a bejegyzés. Nem vagyok a kortárs irodalom híve, ennek ellenére fontosnak tartom, hogy ismerjek pár írót. De nem nyerte el a tetszésem.
Főhősünk, Török Szonja egy televíziós társaságnál dolgozik, aktuális munkája az Indiában élő nők életének bemutatása.
Szerencsére él ott egy korábbi barátnője, Nonita, hozzá utazik ki, s közben forgat. Megismerkedik segítőtársával, Adam-mel, akivel szorosabb viszony is kialakul, miközben itthon várja párja, Zoltán.
Szonjáról tudni kell, hogy többször állt már a házasság küszöbén, de sose lett belőle semmi - ez már szinte a névjegye lett.
Szonja kotnyeles, önfejű, szeleburdi nő, próbál beleszólni Nonita életébe, ám a nő ezt nem viseli el, arra hivatkozva, hogy az ő kultúrájuk teljesen más, mint az európaiaké.
Szonja csomagol, és váratlanul hazautazik. Zoltán megkéri a kezét, megtörténik nagy hirtelen az esküvő, és egy nap után már a válás kerül szóba.
Végül minden jóra fordul, együtt maradnak, az indiai anyagot leadják a tv-ben.
Szonja nagyon megosztó személyiség, ő sem tudja mit akar, hol ezt, hol azt. Kicsit hisztis, önfejű, semmi se jó neki.