Németh László: Gyász

A mű főhőse, Kurátor Zsófi, aki elveszíti férjét is, és egyetlen gyermekét is. A gőgös gyász élete értelme lesz. A faluközösség életét szigorú törvények szabályozzák - aki vét ellenük, azt szájukra veszik, kiközösítik. Ám a közösséget hajdan összetartó szokásrendszer időközben kiüresedett: Kurátor Zsófi éppen azért válik eltorzult személyiséggé, mert maradéktalanul betartja az özvegytől elvárt viselkedésformát, aminek negatív következményeit a falubeliek is elítélik. A falu közössége kaján rosszindulattal lesi, hogyan képes ellenállni a szemrevaló fiatalasszony az élet kísértéseinek. Mi ad ehhez erőt, hogy erejénél nagyobb fájdalmat magára véve megfojtsa benne a kétségbeesett dac az életkedvet?

Az egész történetet Zsófi szemszögéből - az ő érzésein, cselekedetein keresztül - ismerjük meg.

Németh László nagyszerűen át tudta érezni a nők sorsát, életét. Ezt tükrözi a Gyász és az Iszony is.

Németh László: Iszony

A mű Takaró Sanyi és Kárász Nelli, a két különböző egyén házasságát írja le. Sanyi megpróbál harmonikus, klasszikus családi életet élni feleségével, ám a nő iszonyodik férjétől, kerüli az intim kapcsolatot - és ennek érdekében, mindenféle praktikát bevet. Nelli a háztartási teendőkbe menekül, sokszor éjszakába nyúlóan tesz-vesz, vagy épp kimegy a hálószobából. De Sanyi nem adja fel, hiába dühíti szánt szándékkal az asszony.

Végül a döntő lépés akkor következik be, mikor Sanyi betegen fekszik, és a nő megfújtja. Az ügy eltussolása után Nelli új életet kezd - egyedül, másokon segítve.