Móricz Zsigmond: Árvácska

A regény hatéves hősnője lelenc, akinek tisztességes neve nincs. Azonos a később Csibének becézett Móricz Erzsikével, az író örökbefogadott lányával. Móricz 1936-ban, a Ferenc József-hídon talált a 16 éves, fejletlen lányra, aki öngyilkosságra készült, hogy elviselhetetlen, megalázó életének véget vessen. Csibe éveken át mesélte az írónak gyermekkora, a nevelőszülőknél átélt évek emlékeit, a legsötétebb szadizmussal elkövetett kínzásokat. A lelencet az állam parasztszülőkhöz adja: nyolc pengőt fizet érte és ruhát, cipőt ad. Aki elvállalja, keresni akar rajta: dolgoztatják és éheztetik, ruháját a gazda gyerekei rongyolják el, iskolába nem engedik, ütik-verik, parázzsal égetik, rúgják, kéjenc férfiak játszanak vele. Rosszabb sorban él, mint az állatok, s kiszolgáltatottsága egyre súlyosabb gonoszságra ingerli a nevelőszülőket.
A hiteles történetekből született Csibe-novellák után 1941-ben jelent meg könyvalakban a megindító regény. Szerkezetileg zsoltárokra oszlik: a gyermek szenvedéseinek, szeretetre áhítozásának és ki nem mondott könyörgéseinek egy-egy fejezetére. A sok borzalom mellett sem nyomasztó olvasmány: fájdalmas, szép és meseszerű.

Nagyon megható történet, főleg hogy a végén Árvácska meghal. Talán jobb is így neki...

 

Móricz Zsigmond: Rokonok

Móricz Zsigmond gyermekkoromtól egyik kedvenc magyar írómhoz tartozik. Fantasztikusan mutatja be a társadalom különböző rétegeit. Szerencsére termékeny író volt, így van miből válogatni.

1929-ben romboló gazdasági válság rázta meg az egész kapitalista világot. Az akkori Magyarország a hárommillió koldus és az úri panamák országa lett. Ezek a tapasztalatok érlelték meg Móriczban a Rokonok című regényt. A főhős, Koppjáss István származásánál fogva az úri osztályhoz tartozik, de életkörülményei folytán az úri társadalom legszélén helyezkedik el. Kopjáss rokonai, a regény mellékszereplői, szervesen hozzátartoznak a mű egészéhez és fontos szerepük van a regény társadalomábrázolásában. A rokonok is a hatalmon lévőkhöz, az urak kasztjához tartoztak valamikor, de különféle körülmények folytán lecsúsztak. Sorsuk törvényszerű egy olyan társadalomban, amelynek mozgató ereje a pénz, az anyagi jólétet biztosítóhajsza és a marakodás a hatalomért. Az úri jellemvonásaikat azonban még ekkor is megőrizték. Egyiknek sem jut eszébe, hogy becsületes munkával biztosítsa megélhetését. Amikor a regény végén Kopjáss István revolvere eldördül, ez a hang az úri Magyarország halálos ítélete. Nem tudjuk meg, hogy Kopjáss meghal-e vagy felgyógyul, és beáll-e harmadiknak a polgármester bűnszövetkezetébe.
Kopjáss mindenképpen halott ember Móricz szemében és a mi szemünkben is. Vagy valóban meghalt, vagy "erkölcsi" halottként folytatja panamázó életét. Bűnét súlyosbítja, hogy ifjú éveiben tele volt szép elképzelésekkel, felfelé ívelő pályája elején is felháborodott a panamákon, de amikor a hatalom haszonélvezői közé kerül, nemes szándékai is összeomlanak.

A műből film is készült 2006-ban, de az első pár perc után nem tudtam tovább nézni. A könyv sokkal jobb.