Szabó Magda: Ókút

Az Ókút is az írónő életrajzi ihletésű könyvei közé tartozik. Ebben a műben főleg gyerekkorát, szülei házasságát mutatja be.

Már gyermekkorában nagyon elszánt, határozott jellem volt, saját akarattal, amit rendszerint véghez is vitt.

"Az idő átgázolt gyerek-magamon, két múlhatatlan kezében tartva a mindenséget, a jelen mellett a pusztíthatatlan múltat, és végre megértettem, hogy nem szabdalódik szakaszokra, nincs más, csak a bontatlan jelen pillanat, amely mozdíthatatlanul áll örök tengelyén, talpa alatt tárgytól, dallamtól, háztól, bármi külső jegytől függetlenül, az emberi tudatba ágyazva, és csak az emberrel együtt elpusztíthatóan a múlt, és előre forduló homlokán a jövendő."

Benedek István: Ember és gyerek

Benedek István neve talán sokaknak ismeretlen. 20. századi orvos, író. Több műve jelent meg, orvosi és szépirodalmi kategóriában.

Az Ember és gyerek egy kisfiúról szól, akinek szülei válnak, és amíg ez lezajlik anyja egy erdőben élő ismerősére bízza a 9 éves kisfiút. Tóni itt megismerkedik a nomád élettel, az egyszerű erdőlakó mindennapjaival. Nagy változás ez egy fővárosi kisfiú számára, főleg, hogy szeretett kisöccsétől is távol kell lennie.

Tóni itt megismerkedik a tőle egy évvel fiatalabb Eszterrel, aki nagymamájával él az erdőben. A kisgyerekek közt szerelem alakul ki, eljegyzik egymást, házat építenek, együtt járnak iskolába.

Tóni korához képest nagyon értelmes kisfiú, nagyon reálisan látja az élet és a felnőttek dolgait.

Kiderül, hogy az erdőlakó férfi az édesapja, és ezután a kisfiú azon mesterkedik, hogy szüleit újra összehozza.

Nagyon tetszett ez a kisregény, nagyon aranyos. Gyereknyelven adja elő az életbölcsességeket.

Szabó Magda: Ajtó

Igen, megint Szabó Magda. Kedvenc magyar íróm, ezért van tőle ennyi mű a blogban.

Szeredás Emerenc egy lakóközösség házfelügyelője és a regénybeli írónőnél bejárónő, házvezetőnő. Több mint húsz évig gondoskodik róla, mindent elvégez körülötte; aki nem más, mint egy pokrócmodorban jóságoskodó házitündér. Viselkedése roppant tartózkodó, semmi bizalmaskodás, s az írónő mégis azon kapja magát, hogy fölébe nőtt, hogy a házvezetőnő érzelmileg uralkodik rajta, hogy valamiféle anya-lánya szeretet szövődött közte és a bejárónő között, s amikor Emerenc megbetegedvén, fenséges (vagy ostoba?) proletárgőgjében magára zárta lakása ajtaját, az elkésett orvosi beavatkozás nem tudott már halála útjába állni.