Első könyvem Polcz Alaine-től. Néhol érdekes, néhol hihetetlen és egészében véve megrázó.Az írónő saját élményeit írja le a II. világháborúról. Mint ifjú feleség, alig 20 évesen csöppent bele Erdélyben a borzalmakba.
Otthonából menekülniük kellett és Csákváron, az Esterházy kastélyban találtak menedéket. De a nyugalom itt sem tartott sokáig. Menekülés újra... Közben beállt a tél, a hideg, a fagy és az éhínség mellett még a szovjet katonáknak való kiszolgáltatottságot is el kellett szenvedni. Nem volt más lehetőség... a túlélésért tette számos nőtársával együtt.
Közben férjével megromlott a házasság, igen, már az elején. Nemi betegséget kapott, de ő mégis kitartott hitvese mellett és hitt benne, hitte, hogy minden jóra fordul, ahogy a háborúban is.
De nem így lett. A háború után ugyan visszaköltözhetett Erdélybe, de férje nem ment vele. A szovjet katonáktól kapott gonorrhea a kezeletlenség miatt súlyos szövődményekbe csapott át. Majdnem az életébe került. Csalódott az emberekben és Istenben. Végül megmenekült ebből is, mint a háborúból. Egy új élet elkezdésére kapott lehetőséget.
Rendkívül valósághű képet kapunk a korról és végre egy nő szemszögéből is megismerhetjük a II. világháborút. A könyv stílusa nagyon magával ragadó, az elejétől a végéig bele tudja élni magát az olvasó, részese lesz az eseményeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése