Mikhál Frölich Dávid tudós, tanár egyetlen leánya, akinek édesanyja a szülést követően meghalt. Az apa nem fogadott el semmilyen segítséget lánya nevelésében, mindent ő akart irányítani. Egyszem lánykáját megtanította a 17. században divatos tudományokra, Isten-félelemre.
Mikhál sosem mehetett ki, kivéve vasárnap, templomba. Nem érintkezhetett másokkal, se barátai, se ismerősei nem voltak.
A felcseperedő lányt sem kerülhette el a szerelem szele: rögtön két kérő is akadt, de az ő szíve csak Kalondai Bálinté volt. Apja mégis hozzáadta Kaczenreiter Henrikhez, aki magát papnak adta ki. Ám hamar kiderült az esküvő után, hogy Henrik apja hóhér, és fiára is ez a foglalkozás vár. Mikhálra ezután szörnyű sors várt, tetézve a dolgot azzal, hogy apósa házában egy boszorkány, Babura Pirka vette pártfogásba. A jó a rosszban, hogy Pirka segített neki megszökni a rémséges házból, és megtalálni szerelmét, Bálintot.
A fiúval ezután házasságot kötötték, és annak anyjához Kassára költöztek. A fiatalasszonyt először nem szívlelték, de később mindeki megszerette, Bálint pedig bíró lett.
Mikor szépen elrendeződtek körülöttük a dolgok, megjelent Zurdoki uram, aki nagy szoknyapecér hírében állt. Előbb a grófnéra vetette ki hálóját, de amint megpillantotta Mikhált, rögtön neki csapta a szelet. Mivel kosarat kapott, nyomozni kezdett a szép nő után, rá is akadt Babura Pirkára, aki ekkor Lengyelországban bujdosott. A nő persze kapható volt ármánykodásra, cselszövésre, fel is kereste egykori pártfogoltját. Mikhált lesújtotta a nő megjelenése, egyre sápadtabb, betegebb lett, de végül sikerül kicselezni a boszorkányt, aki vérpadra került. És ki más lehetett volna a bakó, mint Kaczenreiter Henrik?
A szálak tovább bonyolódnak, míg végül a csel okozói és áldozatai is mind meghalnak.
Nagyon megható, gyönyörű regény. Eddig ez tetszett a legjobban Jókaitól.
